Nos, ebbõl a szempontból megtartotta a cég a jó hagyományokat, az X400 sem fogja veszélyeztetni a Motorola MPX piacát. Rápillantva az oldalt elheveredõ képre a gyakorlottabbak már sejthetik, hogy ismét egy Live! menüs telefonról lesz szó az alábbiakban, ami már csak azért sem túl nagy csoda, mivel az X60 is az (volt). A Panasonic X400 méretben körülbelül annyit nõtt, mint verziószámban, viszont nincsen meg az a McRoyal szendvics jellege, mint elõdjének volt. Az X400 kimondottan lapos darab, olyannyira, hogy az antenna sem fért bele, ezért kissé ódivatúan figyel hátul a ház tetején. Az elõlap fényes fekete, némi fémes anyag keretezi a fényképezõgép lencséjét és az infrát. A hátulja pedig fekete mûanyag, oldalt csak a fényképezõgép gyorsgombja és a headset bemenet bontja meg a simaságot. Elsõ kinyitási kísérlet: uhha, de marha nehezen tudom szétfeszíteni. Aztán mielõtt nagyobb kárt tettem volna a készülékben, gyorsan elirányítottak: az antenna alatt, a készülék oldalán kell megnyomni egy gombot, mire a fedlap valósággal felpattan. Marhára látványos, arra leszek azonban kiváncsi, hogy vajon fél év múlva is ugyanilyen könnyedén mûködik-e majd a szerkezet. Ha már kinyitottuk, kapcsoljuk is be, és hogy ne tûnjön annyira többes szám elsõ személynek ez a mondat, ezért ezt nézzük is meg esetleg ezen a videófelvételen. (4 mega) Igen, a gombok pirosak, mint egy Audiban, és nem is néznek ki rosszul. Hanem a kijelzõ! Egy az egyben jött az X60-ból, csúnya, pixeles, 128x128 képpontot megjelenítõ, 65 ezer színû display zsugorog a fedlap belsõ részén.

A bekapcsolást követõen rögtön be is léphetünk a jól ismert, 3x3 ikonos, piros-fehér fõmenûbe. De ha ellen tudunk állni ennek az ingernek, akkor kis nyomkodás után rájöhetünk, hogy alapállapotban minden billentyûnek van funkciója. A navigációs gyûrû lefelé a telefonkönyvbe, balra a bejövõ MMS-ekhez, jobbra a naptárhoz dob. Ha felfele inzultáljuk, akkor pedig egy testreszabható menü ugrik be. A számbillentyûkhöz gyorshívást rendelhetünk, a kettõskereszt pedig némítja a készüléket, de vannak hívásprofilok is a telefonban. Ráadásul szerencsére, ha az ikonok nem is cserélhetõeg, de a színséma variálható, így egész egyedi is tud lenni egy jó háttérképpel megfejelt X400 alapképernyõ.

A telefonkönyv 300 férõhelyes. Egy névhez két telefonszám, egy e-mail cím és egy fénykép rendelhetõ, valamint csoportba allokálható. Nagyon örvendetes a telefonkönyv keresési sebessége, baromi gyors, precíz kütyü. És már itt megragadom az alkalmat, hogy elmondjam: az egész készülék menürendszere gyors, nincs egy másodpercnyi várakozás sem, nyilván ott, ahol nem kell JAVA alkalmazást betölteni. Érdekes, hogy ez mennyire megszeretteti a telefont, jó használni. Visszatérve: a készülék egyszerre mutatja a SIM és a telefonmemória kontaktjait.

Az üzeneteknél számomra az elsõ meglepetés a 300 férõhelyes tárhely volt - legalábbis SMS szinten. Ez sok, fõleg egy ilyen árfekvésû telefontól. Az MMS-ek számára csak 700KB hely van fenntartva. Az üzenetírás már nem annyira békés dolog, mert a szimbólumokat nagyon nehéz megtalálni. Ennek az oka egyrészt a túl nagy kurzor, ami eltakarja azt a karaktert, amit épp írunk, és az a tény, hogy az egyes gombokra kiosztott karakterek megjelennek ugyan gépeléskor, de csak egy egészen apró ablakban a jobb sarokban, hogy az embernek a szeme gúvad ki, mire rájön, hogy hanyadik gombnyomás is a felkiáltójel. Persze nyilván némi gyakorlással hozzá lehet szokni. A másik idegesítõ vonás ez a hülye hajlam arra, hogy e-mail cím bevitele esetén a pont után nagy betûvel akarja kezdeni a készülék a következõ szót. Más bajom nincs, mielõtt túlságosan kritikusnak tûnnék, csak annyi, hogy persze e-mail kliens az nincsen.

A fényképezõgép beállításai minimálisak. Éjszakai mód, meg nem éjszakai mód, három féle képméret (maximum 640x480), és fényerõsség. Használni egyszerû, a keresõ gyors, az elkészült képek egy kicsit túlságosan fényérzékenyek, mintha magas lett volna az ISO. Hát, nos, egy ilyen árfekvésû készülékhez képest egész jó, akit részletesebben is izgat, az megtalálja a tesztfelvételeket a cikk alján. Saját magunk fényképezéséhez ajánlott a fedlapon csücsülõ tükör.

A flip nem aktív. Nem is tud az lenni, csak becsukáskor. Ettõl még lehet a gombnyomásra kinyíló fedlappal menõzni, de akinek az már gáz, hogy a zöld gombot is meg kell nyomni, az inkább ne vegyen X400-at. Az eseményeket a fedlapon található pici LED jelzi a felhasználó felé: zölden villog üzenetnél, kéken híváskor. A készülék képes egyszerre csörögni és vibrálni, piciny mívolta erõs rezgést indukál, így kabátzsebben is könnyen érezni az eseményeket. Ahhoz képest, hogy "csak" 16 szólamûak a csengõdallamok, nagyon tisztán csendülnek fel, a hangerõ egy hajszálnyit lehetne ütõsebb, de vegyük úgy, hogy a vibra erõssége miatt erre már nem jutott energia. És nem kell megijedni, a Panasonic oldalán persze nem szerepel, de természetesen képes arra a telefon, hogy MIDI fájlokat is megszólaltasson.

Amiben nagyon gyenge a készülék, az a naptár. Hát, nos, nem hittem volna, hogy a Sharpot alul lehet múlni, de sikerült. Az X400 naptára semmi mást nem tesz, mint kirajzolja az aktuális hónapot. Slussz. A nyilakkal lehet ugrálni a hónapok között, de ennyi. Ennél még egy Metallicás kártyanaptár is többet ér, mert azon legalább van Metallica. Na, gondoltam, majd cserébe biztos 25 ébresztést lehet beállítani, de nem. Egyet, igaz, az ismétlõdhet.

Kárpótoljon minket a készülék adatkommunikációs elõrelépése. A fedlapon levõ infra minden gond nélkül küldött és fogadott képet és hangot egy Nokia 6230-ról, ami az elõdre nem volt jellemzõ. Internetezésre viszont eddig nem sikerült rávenni, és a magyar Panasonic oldal sem említ modemfunkciókat. A 2.0-ás WAP böngészõ 4+1 idõréses GPRS segítségével mûködik, bár a mobilarena wap oldala sehogyan sem akart bejönni rajta. A telefon JAVA képes, egy mangás Tetris van benne gyárilag, további 500KB tölthetõ rá. Az egyéb adatoknak (képek, hangok) állítólag még 1MB fenntartott hely van. Hát ez ímmel-ámmal elegendõ lehet.

Nem sok minden maradt hátra. Van még egy beszélgetés közben is mûködõ, de maximum 15 másodperces kapacitással rendelkezõ diktafon, és egy számológép. A készülék beszélgetés közben igen erõteljesen kihangosítható. A rendkívül vékonyka, 600 mAh-es Lithium-Ion akkumulátor a specifikációnál kevesebbet bír, két nap alatt lemerül.

A Panasonic X400 nem egy nagytudású készülék. Alaptelefon - kamerával. Amit tud, azt jó sebességgel, átgondoltan tudja, apróbb hibái könnyen feledésbe merülnek, ha visszaemlékezünk majd az árára. Van, akinek nem kell ennél több - ami teljesen érthetõ - és õk szeretni fogják.

Bog

2004.09.21.