Sharp GX-20

Mindenekelõtt ezúton is megköszönném Tompapának, hogy volt olyan kedves, és kölcsönadta frissiben szerzett telefonját a teszt megírása céljából. Mely telefon nem más, mint egy vadonatúj Sharp GX-20. Nem volt kétséges, hogy a GX-10-zel megkezdett Sharp-Vodafone együttmûködés nem torpan meg egy telefon piacra dobásában. A GX-20 amellett, hogy megõrizte elõdje jellegzetességeit, sokat javult, és nem meglepõ, hogy a software újfent a brit mobilcég hathatós közremûködésével jött létre, így magán viseli annak stílusjegyeit is. Külsõre nem változott sokat a Sharp, méreteit tekintve legalábbis alig. Picit kisebb lett, de még így is viszonylag nagy darab, egy S300-as Samsung jóval apróbb. A némileg szügletesebbre vett fedlap azért fejlõdött, nem is kicsit: az eddigi monokróm kijelzõ helyett kívülre is egy 65K színû display került, eltûnt a tükör, viszont megjelent a több színben villogó és vakuként is használható LED. Oldalt copy-paste módszerrel kerültek át a hangerõgombok, alul pedig a már ismert csatlakozási felület található. Kinyit, bekapcs. Hang bennakad, szem kiakad: ilyen kijelzõt eddig semmi más telefon nem tudott felmutatni. A 320x240 pixeles felbontás egy ekkora területen olyan finom rajzolatot eredményez, hogy leírni nem lehet, szabad szemmel gyakorlatilag nem lehet kivenni a képpontokat. Fényes is, oldalról is jól látható, egyszóval tökéletes. Kapaszkodhat a Nokia, a Motorola és a többiek is. A külsõ kijelzõ is kitesz magáért (80x60 pixel, 65K szín), háttérképként animáció is kirakható, ami elég rendesen vonzza a tekintetet, és elég nagy ahhoz, hogy messzirõl is látni lehessen rajta az idõt. Persze csak akkor, ha világít, de a felhasználó maga állíthatja be, hogy flip becsukása után mennyi idõ mûlva kapcsoljon ki. A menürendszer grafikailag nagyon Live!-os. Tetszik, nem tetszik, ez kivakerálhatatlan a telefonból, bár illik megjegyezni, hogy tökéletesen mûködik együtt a GX-20 a Vodafone szolgáltatásával, legyen az Live!, Vodamail, vagy GPRS. De azt hiszem, hogy ez el is várható, ha már rajta van a cég logója. A menü a lassan standard menürendszerré avanzsáló kilenc ikonos felépítéssel indít, beljebb lépve már csak felsorolás jellegû. A menüpontok egyértelmûek, minden a helyén van, és örömteli, hogy szemben a T610 nyitóképernyõjével, itt tényleg csak egy olyan menüpont van, amelyik felkapcsolódik a WAPra, ez pedig értelemszerûen a Live!. A telefonkönyv maradt 500 neves. Egy-két apróbb finomításon esett csak át, például lehet egyszerre átmozgatni az összes bejegyzést a kártyára és vissza, illetve nem lehet sajnos beállítani, hogy a mindkét helyen tárolt bejegyzéseket egyszerre mutassa. Hangtárcsázás továbbra sincsen, viszont természetesen hívócsoportok kialakítására van lehetõség, egy névhez több szám és fénykép is rendelhetõ. Az üzeneteknél sincs semmi extra. Majdnem minden rendben van, egy-két kis hiba azonban becsúszott. A magyar T9 remekül használható, de a szótára nem bõvíthetõ. A másik szomorú dolog a POP3 e-mail kliens hiánya, bár megjegyzendõ, hogy gyárilag integrálva van a Vodafone Mail szolgáltatása a menürendszerbe helyette. Nagyon jó, hogy végre van SMS tárhely a készülékben, állítólag 200, én 150-ig jutottam két nap alatt, de memóriainfo nincs a menüben. A gombok nyomáspontja jó, bár egy árnyalatnyival mintha lassult volna a szoftver követési sebessége. Az MMS természetesen hanggal együtt is megy. Oh igen, és amit 150 üzenetnél különösen nagyra értékeltem: egyszerre lehet törölni az összes SMS-t. A kamera is kupálódott, jelentõs elõrelépést tud felmutatni. Maximális felbontása 640x480-ra növekedett, illetve némi videózásra is lehetõséget ad, a fényviszonyokhoz mérten 10-20 másodperces hangos rövidfilm készíthetõ, mely MMS-ként továbbküldhetõ. A cuccok tárolására 2 megányi terület áll rendelkezésre, minden egyéb elõzetes és kósza pletyka ellenére sincsen bõvítési lehetõség. Hát 2 mega elég soknak tûnik, ha Bill Gates "híres" mondatát idézzük, mely szerint 640KB mindenkinek elég, de ne higyjünk a Microsoft elsõ emberének: a család nyári kalandjainak videofelvételeit nem a Sharp GX-20-asunk fogja tárolni. A vakuzás megint egy érdekes téma, kiválaszthatjuk a vakufény színét, így elég érdekes felvételek hozhatóak össze. Továbbá lehet a képeket keretezgetni szoftveresen, illetve egy miniatûr fotoeditor is figyel, mellyel a legismertebb effekteket (paraméterezés nélkül) ráküldhetjük az elkészült képre. Itt ilyenekre érdemes gondolni mint: emboss, contour, mosaic, wave, stb. És hogy még ne legyen vége: ha a saját kedvenc fejünkrõl készítenénk portrét, akkor tükör hiányában beállítható, hogy a külsõ kijelzõ legyen a keresõ. Szerintem a tükör simán jó volt, de ha a népnek ez kell... Ó, alkalmazások. Kezdjük a jóval: jó a számológép és a valutakoverter. Itt állíthatjuk be a PC szinkronizációt is, és van egy built-in help, ami a gyorsgombokról ad egy rövid áttekintést. Viszont itt az ébresztõóra is - hogy a negatívumokról is essen szó - mely kikapcsolva továbbra sem riaszt, és itt a naptár, melynek használhatósága vetekszik a 80-as években divatos zsebrevágható kártyanaptárakéval, de végül nagy harcban alulmarad. Naptárbejegyzésbõl egy nap ugyanis maximum három lehet, de ezekhez sem lehet riasztást rendelni. Ez a GX-20 legnagyobb hibája, ugyanis minden szempontból megfelelne az üzleti telefon kívánalmainak, leszámítva a szervezõfunkciós naptárat. Dallamszerkesztõ és diktafon ellenben megtalálható a készülékben, sõt a felvett hang csatolható MMS-hez, illetve beállítható csengõhangként is. Kihangosítás viszont nincs. A beállításokban össze-vissza testreszabhatjuk a készüléket, és ha valami itt nem lenne beállítható, akkor az biztosan megtalálható a profiloknál. Egy dolog hiányzott nagyon: sajnos a GX-20 sem aktív flippes, tehát ha hívnak minket, akkor a fedlap kinyitásával nem veszi fel a hívást. Bármi mást szeretnénk beállítani, azt megtaláljuk. Háttérkép, világítás, üdvözlés, külsõ kijelzõ kontraszt, idõ, dátum, sõt a bejövõ hívás és a riasztások grafikája is módosítható. A profiloknál nyilván csengõhangot buherálhatjuk elsõsorban, illetve a vibrát, mely a csengõhang ritmusához is illeszkedhet. Ugyanaz a 16 szólamú polifonikus muzsika van a GX-20-ban, mint elõdjében, és abszolút rendben szól, magas hangerõnél sem torzít. A profilok váltását alapállapotban a kettõskereszt gombbal is elérhetjük. Végére maradtak a játékok, melyek egyebek mellett a szórakozás menüpont alatt találhatóak meg. A 2 megás tárhelyre elfér néhány jobbféle JAVA játék, a gyári egy darab bombarobbantós szellemes ugyan, de hamar megunható. A 4+2 idõréses GPRS kellemessé teszi a WAPolást, infra vagy kábel segítségével modemként is mûködik a Sharp. Jó hír továbbá, hogy az infra már nincsen lebutítva: a dobozban ücsörgött egy CD, amelyen egy program található, mellyel képek tologathatóak ide-oda, akár infra kapcsolattal is. Ha jól vettem észre, akkor az akkumulátor maradt a régi, 2-3 napos készenlétet bír, de nagyon ravasz: az elsõ két egység lassan fogy el, míg a második kettõ tragikus hirtelenséggel tûnik el. Hm. Jó telefon ez a GX-20. Jól kezelhetõ, a kijelzõvel lemossa az összes konkurens márkát. Sok fejlõdés történt a GX-10 óta, ám még mindig van hova (naptár), de aki megbarátkozik ezekkel az apró hiányosságokkal, az bõven kárpótolva fogja magát érezni , mert szolgáltatáskínálata és kezelhetõsége is az élboly közelébe helyezi. Mikor lesz GX-30?