Nokia 6020 - Üzleti minimum

Azoknak, akiknek formailag bejön a 6230, de tudásra túl sok, vagy anyagilag túl sok. Itt be is fejezõdhetne a teszt, holott még el sem kezdõdött. Úgy fest, hogy a finn gyártó úgy próbál tenni valamit piaci részesedésének csökkenésének megállítása érdekében, hogy teleszórja a piacot különbözõ formájú, de tudásban alig különbözõ telefonokkal. Ugyanakkor teljesen felborítja a régebben következetes számozást, hiszen anno egyértelmûen megállapítható volt, hogy a 6-os széria az üzleti készülékek számozásának alapját képezte. Miután megjelent az elegáns, ám nem túl okos 6170, és most itt van a szintén hagyományos formákkal operáló, ám szintén nem túl innovatív 6020, ez a számozás már maximum csak a külsõ megjelenésre vonatkozhat. Tesztalanyunk valóban nem nevezhetõ csúnyának, a szögletes, ám sarkainál ívelt forma kellemesen simul a felhasználó tenyerébe, az ezüstös díszítések pedig némi eleganciát csempésznek a készülék designjába. A telefon oldalán végigfutó fekete csíkba simulnak bele bal oldalon a hangerõszabáyozó billentyûk, jobb oldalon pedig az infra és a Push-To-Talk szolgáltatás gombja. A készülék tetején a bekapcsoló és profilváltó billentyû a telefon teljes szélességét elfoglalja, alul pedig a már hagyományosnak mondható Pop-port csatlakozó ücsörög. A hátlapról nem hiányozhat a fényképezõgép, amely finn készülékektol megszokott puritánsággal került kivitelezésre. Bekapcsolást követõen nem éri meglepetés a felhasználót. A már unalomig ismert, nem csak a kategóriájában elavult méretekkel bíró, 128x128 pixeles, 65ezer színû, TFT technológiájú kijelzõ szolgáltatja a vizuális információt. Nem fogok leállni kötözködni a Nokia kijelzõivel, sokan, mások, más helyeken, illetve jómagam ezen az oldalon is számtalanszor megtettem már. Ha a telefon tudásához mérem a paramétereit, akkor már nem annyira vészes a helyzet, de érdemes számításban venni, hogy a jó 2 éves SonyEricsson T610 is jobb kijelzõvel bír, és a példákat még sorolni lehetne. Ez a kifogás leginkább a méretbeli jellemzõkre vonatkozik, máskülönben a 6020 kijelzõje élénk, a színek jól eltaláltak. A menürendszer szintén nem hordoz sok újdonságot, listás, vagy ikonos megjelenítésû lehet. Ez utóbbi esetben szintén a sokat kifogásolt apró hiányosságra hívnám fel a figyelmet: a 3x3-as elrendezéssel nem lenne baj, ha nem 10 menüpont lenne. Így ugyanis az ikonok nem férnek el egyszerre a kijelzõn, mindenképpen görgetni kell azt, hogy a WAP böngészõhöz eljussunk. A navigáció alapvetõen a kis kocka alakú joystickra hárul, amely jól látja el a feladatát, egyetlen kérdés, hogy mennyire kopásálló ez a fajta megoldás, saját tapasztalatom szerint nincs annál idegesítõbb, amikor egy korosabb telefon joystickja már csak nehézkesen veszi be az irányokat. A telefonkönyv szintén a szokásos. (Jesszusom mennyire unalmas lehet ezt a tesztet olvasni, írjak inkább vicceket? Bevallom a ezt a tesztet írni sem túl izgalmas, jóllehet, alapvetõen ennek az az oka, hogy maga a telefon sem az a szívdobogtató, innovatív megoldásokkal telezsúfolt modell.) Maximum 500 bejegyzés eltárolására képes, de ha egy névhez több számot adunk (vagy egyéb cuccokat), akkor nagyobb arányban csökken a kapacitás. A szokásos Nokia funkciók: hívócsoportok, hangtárcsázás (25 névhez), fényképek csatolása (ezek még mindig elég kis méretben jelennek meg), csoporthoz rendelehetõ csengõhangok. A listázás négyféleképp történhet, az egyik kijelzõképen látható a legbrutálisabb nagyság, de lehet kisebb, de lehet számokkal együtt, vagy fényképek társaságában is a lista. A telefon egyszerre kezeli a SIM és a készülékmemória adatait, a keresés egyszerû, törlésre, áthelyezésre pedig egyszerre is van lehetõség. Az üzenetek hagyományosan jól sikerültek. A magyar T9 implementálása sosem volt gond nyelvrokonainknak, a szöveges üzenetek 150 darabos tárhelyen osztozhatnak. 100KB a maximális határa a kezelt MMS méretének, multimédia üzeneteink pedig a készülék meglepõen karcsú, 2,5 megabájtos memóriájába zsúfolódnak. Az MMS tartalmazhat több diát, képet, hangot és videót is. Van egy viszonylag egyszerû POP3/IMAP4 e-mail kliens is a készülékben, amely csatolmányt nem kezel, de az alapvetõ levelezési feladatok ellátására elegendõnek tûnik. A hátlapon elhelyezkedõ fényképezõgép csak 640x480 pixeles felbontásra képes, ennek ellenére igazán kiváló minõségû képeket csinál. Tényleg. Az is igaz, hogy ehhez olykor 70KB-nyi memóriára is szüksége van, de valamit valamiért. Természetesen van éjszakai üzemmód, és arckép méretû kép, önkioldó, és ki/be kapcsolható kamerahang. A videófelvétel szokás szerint 3gp formátumban tárolódik, és maximum 50 másodperces lehet. A cikk alján találhatóak tesztképek. A fotókat egybõl továbbküldhetjük infrán, vagy MMS-ben, beállítástól függõen a telefon egybõl le is kicsinyíti a képeket, ha úgy óhajtjuk. Az elkészült felvételek élességét utólag is bizgerálhatjuk, de úgy tökéletes, ahogyan van. Szervezõfunkciók szempontjából az átlagot hozza a készülék. Havi és heti nézetû naptárja - bár kicsi - mégis viszonylag jól áttekinthetõ. Kellemes lehetõség, hogy szöveges üzeneteket egy az egyben átemelhetünk a naptárba, így az SMS-ben lefixált találkozókat nem kell újra bevinni. Az opciók között definiálhatjuk a hét elsõ napját, illetve azt, hogy mennyi idõ elteltével törlõdjenek a bejegyzések automatikusan. Erre egy idõ után szükség is lesz, hiszen a készülék maximum 250 bejegyzés tárolására képes. Nem maradhatott ki az ébresztõóra, ami ezúttal ismétlõdõ is lehet, és a felhasználó megadhatja, hogy mely napokon szólaljon meg, akár a készülék kikapcsolt állapotában is. Szundi persze van, a szokásos 10 perc. A diktafon funkcióval 5 percnyi handabanda és muzsika vehetõ fel, amelyet amr formátumban tárol az eszköz. A funkció beszélgetés közben is mûködik, és mindkét fél hangját felveszi. A szervezõfunkciókhoz került a mobiltárca (amely hazánkban még mindig nem mûködik) és a jegyzet is. A naptár Outlook-kal szinkronizálható. A telefon elég jól testreszabható. A környezeti profilok a szokásos beállításokat hordozzák (csengõhang, vibra), a témák a háttérképet és a színsémát változtatják meg. A MIDI formátumú csengõhangok 16 szólamúak lehetnek, gyárilag 20 polifonikus és 11 egyszólamú muzsika taláható a készülékben. A hangerõre sem csengetéskor, sem beszélgetés közben nem lehet panasz, a kihangosítás is megfelelõen erõteljes. A vibra szokás szerint a dallam ritmusához igazodik. Nem hiszem, hogy túlságosan megdrágította volna a telefont egy FM-rádió, de ez is kimaradt. A számológépet és a stoppert szerencsére nem felejtették ki. Adatkommunikáció terén közepesen teljesít a készülék, amelynek egyik legnagyobb oka, hogy nincsen benne Bluetooth. Kár. Infrán viszont gond nélkül kommunikál más eszközökkel, képek, hangok mehetnek ide-oda, számítógéphez pedig adatkábellel is összeköthetõ. Az eszköz mûködhet modemként is, 4+2 idõréses GPRS vagy EDGE segítségével száguldozhatunk a világhálón, vagy a 2.0-ás WAPon. A készülék JAVA képes, amit 4 játék (Backgammon, Puzzle, Beach Rally, Bowling) is bizonyít, továbbá egy mértékegység átváltó. Jó az akkumulátor, hiszen az átlagosnál jobban igénybevett tesztkészülék a kezeim között két napig bírta kikapcsolás nélkül, pedig fotóztam, neteztem, infráztam és néha még telefonáltam is vele. A hátlap alatt lapuló 760 mAh-es telep a gyártó szerint akár 2 hétig is üzemel, de ezt mindenki tudja, hogy mennyire igaz. Végszó. A Nokia 6020 totálisan középkategóriás telefon, elegáns külsõbe csomagolva. Ha bejön a 6230, de nincs rá pénzed, akkor itt a 6020. Ha elfogadom a koncepciót, hogy butítsuk le a 6230-at annyira, hogy még ne legyen vérgáz, akkor az FM-rádiót biztos benne hagyom, és a 9 megás belsõ memóriát sem kellett volna megkurtítani. Remélhetõleg a Nokia most már inkább egy új modell fejlesztésébe fog bele, ami alapulhatna a 6230-on, csak nagyobb kijelzõvel, jobb kamerával és fiókos memóriakártyával.