Elõször volt egy kép és egy hír, hogy a finnek már megint valami olyasmit dobnak piacra, ami nincs. Ez volt a 7700. Késõbb az egészet visszaszívták, mondván, hogy nem piacérett, és különben is, túl jó ahhoz, hogy igaz legyen, de majd a fejlesztéseket beletesszük másik telefonba. Erre most itt a 7710. A "minek nevezzelek?" tipikus esete. PDA? Nem. Telefon? Hát... Okostelefon? Nos... TV? Jaj, dehogy, csak úgy néz ki. Leginkább okostelefon, de a méret PDA. Persze emelett, mivel a 7-es sorozatba tartozik, elvileg divattelefon is. A külsõ olyan, hogy mindenki elkéri. Nagy dög, látszik, hogy valami extra, mert kicsit csíkos, és jókora kijelzõje van. Ja, és rá van írva, hogy Nokia. Kézbevéve pont ez a felirat szolgál támpontként, hogy melyik a teteje és melyik az alja. Elég sok gomb van a készüléken, lássuk. Az elõlapon, a kijelzõ körül vannak a fontos cuccok. Egy öt irányú navigációs gomb, kimondottan jó érzékenységgel. Alatta az aktuális menüponton belüli opciók elõhívására hivatott billentyû, ezalatt pedig a fõképernyõre való visszatérést segítõ gomb található. A képernyõ másik oldalán nézetváltó billentyûk, és egy visszagomb (angolul egyszerûbb: back) fedezhetõ fel. Ezen az oldalon, konkrétan a telefon élén lapul az ismert Nokia-féle kibekapcs és profilváltó billentyû. A jobb alsó sarokból lehet elõvakerálni a csíkos tetejû ceruzát, amivel az érintõképernyõt nyomkorászhatjuk. Felül van egy hívás elutasító és egy hívást fogadó gomb, mellettük pedig a diktafon gyorsbillentyûje kapott helyet. Tõlük jobbra van egy nagyobb gombszerû képzõdmény, de ezt megnyomva csak a hátlapot tudjuk némi trükközéssel leoperálni (nem könnyû feladat, de a SIM kártyát kivenni, na ahhoz már Merlini kell). Alul POP-port és headset csatlakozó, és ezzel körbe is jártuk a telefont. Biztos mindenki élvezte. Bónuszként megemlíteném, hogy a fentebb felsorolt gombhadsereg tagjai közül csak a hívásfogadó és elutasítõ billentyûk hajlandóak világítani, a többiek sötétek. Ha valahogy leörömködjük a hátlapot, akkor SIM helye mellett ott ficereg a gyárilag 128 megás MMC. Juhéj, az akku leszedése nélkül is cserélhetõ. A hátlapon húzza meg magát a fényképezõgép lencséje is, és ismét elmondható, hogy a Nokia nem állt be a felõlem telefon, felõled kamera trendbe, bár ezzel a készülékkel egyébként is nehéz lenne, mert már a "felõlem telefon" résznél elbukna. Na, most már akár be is kapcsolgathatjuk. Jaj, ácsi, hát mi van még a dobozban? Van egy USB adatkábel, egy CD és egy headset. Ez eddig nem meglepõ, viszont gáláns. Emelett található egy atomnagy bõrtok, amely nagyon korrektül kiluggatásra került ott, ahol valami ki akar nézni (kamera, csatlakozók, ceruza, whatever). Van hozzá egy kis szarvasbõr törlõkendõ (kell is!), pót ceruza, valamint egy két részbõl összerakható támaszték, amivel az asztalra ültethetjük a kicsikét. Nagyon májerül tud kinézni egy ilyen cucc a fõnök asztalán.

A bekapcsolás elsõ alkalommal (illetve akkukivételt követõen) majdnem 1 perc. Ha az akkut nem vettük ki, akkor 15-20 másodperc alatt magához tér a 7710. Bekapcsol az irdatlan kijelzõ, kis Nokia kéz megfog nagy Nokia kéz, és máris leesik az arcunk. A kijelzõ ugyan "csak" 65ezer színû, ám van egy szerény 640x320 pixeles felbontása. Na. Csak tudnak már valamit ezek a finnek. Finom, éles, kontrasztos, szóval tökéletes. Annak idején a 7700-át azért sem tették piacra, mert sehogyan nem bírták az érintõképernyõt összeeszkábálni a Series 90 platformmal. Jelentem, a 7710-nél ez sikerült. Elsõ bekapcsoláskor jön egy varázsló, együtt állítjuk be az órát, a dátumot, az internetet, az e-mailt, és együtt töröljük az ablakot, khm... az ujjlenyomataink után. Ugyanis nagyon ott marad a képernyõn a júzer ujjbegyének rajzolata, ha lehet, akkor vezényeljünk ceruzával, sõt! A szövegbevitelen kívül gyakorlatilag minden funkció elérhetõ a kéernyõ tapizása nélkül kizárólag az oldalsó gombok segítségével. Felírtam egy pirospontot, ide, a jegyzetfüzetbe, szóljatok, ha a végén mégis szétszidnám a telefont, hogy van egy jópontja. A fõképernyõ ikonos, háromféle méretben jelenhet meg, nekem a közepes bejött. Hopp, és itt hívnám fel a figyelmet, hogy a beszúrt kijelzõképek a mobilarena történetének folyamán elõször kisebb pixelszámúak, mint a tesztelt telefon kijelzõje, miután csak 510 pixel széles cikkünk, a kijelzõ pedig 640 pixel. Vissza a fõmenühöz: háttérkép tehetõ alá, sõt, minden ikont is egyenként megváltoztathatunk, sõt, vannak témák is (nem meglepõ), amivel ezeket egyszerre változtathatjuk meg. Standby módban a képernyõn csak egy 46 pixel magas, alig-alig olvasható csík mutatja az aktuális idõt, dátumot, és esetleges eseményt. A billentyûzár lehet automatikus, de aktiválható a csíkos gomb + jobb felsõ gomb kombinációval, és ilyenkor persze az érintõképernyõ is inaktív lesz.

Huh, már mennyit írtam, (és az olvasó mennyit olvasott), de még sehol nem vagyunk. A telefonkönyv a beépített dinamikus memóriából csippent le egy aprócska darabot. Ugyanis a készülék 90 megabájtos tárhellyel rendelkezik, ami egy ideig biztos elegendõ lesz, ha pedig nem, akkor 512 megabájtig bõvíthetõ MMC kártyával. Nagyon tetszett nekem, hogy minden egyes bejegyzésnél van néhány alap adat. Mondjuk az illetõ neve, a telefonszáma, az e-mail címe. Hogy még mit adunk hozzá egy emberhez, az teljesen szabadon választható. Nagybátyámnak a munkahelyét mondjuk nyilván nem írom be, mert séróból vágom, de sosem árthat, ha a névnapját elraktározom. Ez ráadásul bekerül a naptárba is. Természetesen csoportokba rendezhetõek a bejegyzések, amikhez csengõhangok allokálhatóak. A nevekhez csatolható képek sajnos nagyon picikék a kijelzõn. És itt felhívást teszek közzé. Finn emberek, programozók, Nokia cég! Van egy telefonjuk, amin 640x320 pixeles kijelzõ tehénkedik! Miért nem lehet, hogy az ismerõseim feje, ha hívnak, akkor ne 15x15 pixelben látszódjon? Felhívás vége, köszönöm. Egy újabb jópontot kell most felírjak. A készülék menüjében ugyanis létezik egy menüpont: Keresés. És ez a funkció átnézi mind a 90 megát, sõt a memóriakártyát is. Így például lehet keresni a telefonkönyvünkben ugyanolyan foglalkozású, vagy egy helyen dolgozó embereket is, ha véletlenül nem tettük õket egy hívócsoportba.

Az üzenetkezeléssel alapvetõen nincs gond. Nyilvánvalóan az érintõképernyõs szövegbevitel komfortossá tétele jelentette a legnagyobb nehézséget a tervezõk számára. Nos, a lehetõségekhez mérten frankón megoldották. Természetesen csak ceruzával érdemes nekiállni az üzenetek írásának, tehát a 7710 nem az a telefon, amivel az utcán félkézzel megírjuk az SMS-t, vagy a piros lámpánál pötyögünk néhány karaktert. A szövegbevitelhez stabil állapot, két kéz szükséges. Amikor elkezdenénk az írást, akkor az aktív ablak tetejére nyílik egy átlátszó felület, ahol kétféleképpen dolgozhatunk. A hagyományos módszer egy kicsiny, virtuális QWERTY billentyûzet, és létezik karakterfelismerés is. Amely kimondottan jó, ugyanis egymás után több betût is írhatunk, amit folyamatosan dolgoz fel a szoftver. Ráadásul a cucc tanítható, szóval kellemes meglepetés volt. A félig átlátszó felület pedig hasznos, mert láthatjuk alatta a végterméket, de természetesen ide-oda is tudjuk tologatni a képernyõn, ha esetleg zavarna központi elhelyezkedése. Az üzenetkezelés technikai háttere is meggyõzõ. A szöveges és multimédia üzenetek természetesen teljesen rendben mûködnek, megfelelnek az elvárásoknak. Az e-maileknél sorba írogattam fel a jópontokat, úgymint: varázsló segítségével történõ beállítás, több postafiók kezelése, csatolmányok kezelése, és SMTP hitelesítés használata. Remélhetõleg csak apróbb szoftveres bakinak tudható be, hogy pont a hitelesített SMTP-hez kapcsolódó felhasználói nevet és jelszót nem volt hajlandó megjegyezni a telefon. Kárpótolt viszont, hogy iszonyatosan jól állítható, hogy milyen idõközönként, és mikor nézzen fel automatikusan a postaládába. Beállítható, hogy csak hétközben, csak reggel 8 és délután 4 között tegye ezt meg a készülék, mondjuk 15 percenként. Az üzenetek könyvtárakra vannak bontva, a navigálás egyszerû, régi Nokia szokás szerint egyszerre törölhetõek is az SMS-ek.

A hátlap tetején ücsörgõ kamera külsõre olyan kis szerénynek tûnik, pedig 1 megapixeles felbontással rendelkezik, és természetes fényviszonyok közepette meglepõen szép képeket csinál. Csak egy szimpla kétszeres digitális zoom került integrálásra a szoftverbe, amely egyébként is meglepõen egyszerû. A képméret mindig 1152x864 pixel , csak a minõség állítható három lépcsõben. Állítható a kontraszt és a fényerõ (pirospont, hanyadik?), és nagyjából ennyi. A képek jó nagyok, kiváló minõséget választva akár fél megásak is lehetnek. Ha MMS-be csatolva küldjük el, akkor lezúzza a méretet kábé 40KB-ra a telefon. Manapság alap, hogy mozgókép is felvehetõ legyen a kamerával: a 7710 egy órányi videó rögzítésére képes. Az elkészült fényképek ezek után szerkeszthetõek. Átméretezhetõek, lehet rájuk rajzolgatni, írni és hasonlók. Naon megható. Ami viszont iszonyat, az a képek megjelenítési sebessége. A fõmenübõl elérhetõ Képek (Images) ikonra kattintva egymás alá listázza a felvételeket, két másodpercenként egyet, így jó fél perc, mire telerakja a kijelzõt. Megoldás lehet, ha a képeket szétpakoljuk különbözõ könyvtárakba. Szokás szerint tesztfotók a cikk alján fedezhetõek fel kiváncsi olvasók számára.

Szervezõfunkciók tekintetében eddig sem volt sok panasz a Symbian rendszerû telefonokra. A 7710 is nagyon korrekt, szinkronizálható a naptár az Outlookkal. Napi és heti nézetben van lehetõségünk látni az eseményeket, de napi nézetben az adott hónap is még elfért ezen az "aprócska" kijelzõn. Tényleg egy szavam sem lehet, mindenféle jóság beállítható, még sablont is létrehozhatunk a naptárbejegyzéseknek, ha sok nagyon hasonló eseményünk van. Szintén nagyon részletesen paraméterezhetõ az ismétlõdések idõpontja is. Az óra menüpont alatt található meg az ébresztõ is, ez is fejlõdött kicsit, hiszen már megadható, hogy mely napokon riasszon. Örültem a fejlõdõképes diktafonnak, ahol állítható, hogy wav, vagy amr formátumban történjen a rögzítés. Sokáig nézegettem, de hosszúsági korlátozást nem találtam, a számláló 59 perc 59 másodpercig tud menni. Baromi könnyen használható a számológép és a valutakonverter is.

A multimédia a telefon egyik erõssége. A gyári headset is elég jól szól (állítólag csak álsztereó), de a legnagyobb döbbenet, hogy maga a készülék is kiválóan minõségben adja vissza a hangokat, pedig csak egyetlen hangszórója van. A csengõhang lehet midi, aac, amr, wav és mp3. A profiloknál külön szabályozhatjuk a szöveges, a multimédia és az e-mail üzenetek hangját is. A zenelejátszó segítségével szólalnak meg például az mp3 fájlok, de listát nem tudunk kovácsolni belõlük. A Real Player már régi ismerõs, de kicsit sajnáltam, hogy sem mpg-t, sem avi-t nem ismer, de az mp4, 3gp, ram és rm formátumokat hiba nélkül kezeli. Még egy izgalmas dolog van a 7710-ben, ami Visual Radio névre hallgat. Az Internetrõl letölthetõ a világ összes rádióadójának frekvenciája. De úgy, hogy: Magyarország - Budapest - és itt jönnek be a budapesti adók, de kérhetnék Baranya megyei listát is. Jó, nem volt minden adó tökéletesen beállítva, meg aztán az Extrem hiányzott is, de akkor is jó kis feature. A rezgés kicsit nehezen rázza meg telefonunk bálnatestét, cserébe a csengõhang úgy ordít, hogy arra akárki felébred. És még egy kellemes dolog: a kihangosított telefon brutális hangerõvel, de tisztán közvetíti a külvilág felé a beszélgetést.

Személyes kedvencem a telefonban egyértelmûen az Internet volt. Opera böngészõ került a készülékbe, Flash támogatással, köszi. Amellett, hogy mindazon funkciókkal rendelkezik a böngészõ, amit egy számítógépen is elvárnék, a dologban a legszebb, hogy a 640x320-as kijelzõn nem kell vízszintesen görgetni. Kicsit összehúzza a telefon az oldalt, de simán olvasható, nehezebben látók pedig nagyíthatják a betûket. Egy-két aprósággal nem boldogul csak, összetettebb táblázatok hátterei nem mindig látszanak, illetve a css-bõl nehézkesen olvassa ki a betûtípusokat, de alapvetõen nincs gond, és az élmény elégge arcbaverõ. Mindehhez 4+2 idõréses GPRS kapcsolatot használ a 7710, de képes az EDGE-re is. A számítógéphez a kütyüt a mellékelt USB kábel segítségével, vagy Bluetooth kapcsolattal köthetjük. A Nokia Data Suite 6.41.6 tökéletesen mûködik együtt az eszközzel. Szerintem senkinek nem kell különösebben bemutatnom, hogy mi mindenre jó, lényeg, hogy bármit tologathatunk ide-oda a gép és a telefon között. Egy dolgoról még nem esett szó: Microsoft Excel, Word és PowerPoint dokumentumokat kezel a készülék. Ebbõl az elsõ kettõ akár szerkeszthetõ is, a ppt csak megnézhetõ. A kompatibilitás azért nem tökéletes, de a csatolmányban kapott ilyen dokumentumok megtekintéséhez bõven tökéletes. Szakdolgozatot senki sem 7710-en fog írni. Viszont ezen a telefonon sincs infra. Mért nincs? Mibõl állt volna valamelyik csücskére odabiggyeszteni ennek a tohonya dögnek egy picinyke infraportot?

Nem tudom, hogy miért, de a tesztkészüléken nem volt egy fia játék sem. Nekem nem hiányzott, de külföldi oldalakon is ilyesmit olvastam. A hátlap alatt terpeszkedõ akkumulátor 1300 mAh-es, Lithium-Polymer technológiájú telep. Ezzel az erõforrással a telefon két napig üzemelt. Beszélgettem rajta fél órát, és 15 percenként csekkolta a gép az e-maileket. Jó, hallagattam rádiót is, na. És fotóztam is, bevallom. Oké-oké, neteztem is egy kicsit. Szóval a két nap, ennyi használat mellett nem is olyan vészesen kevés. Mindezek ellenére nekem nem kéne. Két bajom van vele: lassú a menü, nekem egy telefon azonnal azt tegye, amit akarok, ne csak fél másodperc múlva. A másik gondom a kétkezesség. Tudom, szerencsére (és a Nokia szerencséjére) valószínûleg kisebbségben vagyok ezekkel a bajaimmal. Ha a 7710 ára alámegy a 9500-nak, akkor talán várható valamiféle sikeresség. De a tesztelési idõszak alatt elég sokakat riasztott a készülék mérete, és az érintõképernyõ. A Nokia 7710 tipikusan olyan telefon, hogy gõzöm sincs, mennyire fogja kajálni a piac.